Húsvétvárás

Ahogy a karácsonyi készülődés idején, úgy most is megkerestük egyetemünk lelkészét, Ozvaldik-Török Ágnest, és a húsvét ünnepéről beszélgettünk vele.

„A karácsony mára szeretetünneppé vált, ami a „shoppingvallásúaknak” is jól megfogható, a húsvét azonban már kevésbé az. Az átlagember emiatt inkább várja a karácsonyt, mint a húsvét eljövetelét.

A húsvéthoz számos néphagyomány is kapcsolódik, amiket nem hiszem, hogy szembe kéne állítani a keresztény mondanivalóval. A reformáció előtt latinul folyt a misézés, és az egyszerű nép a képeken, a szájhagyományon kívül sok mindent nem értett a szertartásokból. Az emberek azonban igyekeztek a szent jelenlétet kihozni a templom falai közül és magukkal vinni, ennek meg is vannak a néphagyományban a lenyomatai. Ilyen például a locsolás és a megtisztulás.

A liturgiában sokkal díszesebb és változatosabb a katolikus rész. A reformátusoknál nem igazán változik az istentisztelet menete. Amit talán említeni lehet, hogy a református gyülekezetekben is kezd meghonosodni a hajnali istentisztelet. Tehát úgy időzítik, hogy a napfelkelte istentisztelet közben legyen. A gyülekezeti tagok még sötétben gyűlnek össze, gyertyát gyújtanak, így kezdődik el az istentisztelet, és közben világosodik ki. A templom ablakán beszűrődik a fény, és a liturgia is ehhez van igazítva egy kicsit. Ezzel a feltámadás örömhírét ünneplik, és ezt sok helyen még megpecsételik egy gyülekezeti közös reggelivel is. Ez a böjti időszak vége, ekkor lehet először sonkát enni, innen ered az ünnep neve is. A katolikusoknál a nagyböjt sokkal hangsúlyosabb, mint a reformátusoknál. A reformátusoknál nem jellemző, hogy tartják ezt a húsmentes böjtölést, náluk a böjt eszmei mondanivalóján van a hangsúly. Megvizsgálják önmagukat és próbálják elhagyni az életükből azt, ami Istentől elszakítja őket. Próbálják korlátozni azokat a tényezőket, amik túlburjánzanak és károsak az Istennel való kapcsolatukra.

Az utolsó ítéletkor Krisztus nagyon gyakorlati dolgokat állapít majd meg. „Éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok…” ezek az emberek jutnak majd az örök élethez. A kegyesség lelki részről indul, de a gyakorlatban teljesedik ki. Ha nincsenek a gyakorlatban kézzel fogható jelei, akkor az egész csak egy meghámozott lufi, a keresztyénségünk és kedvességünk egy szlogen, nincs mögötte tartalom.

A böjt nagyon jó kapaszkodó, hogy a lelki dolgokra rá lehessen hangolódni. Ha az ember a külsőségekben nem tudja megfogni magát, akkor lelki téren talán még kevésbé. De ha ez az egész csak fogcsikorgatva megy, akkor fölösleges. Ugyanakkor ezek a külső tényezők segítenek a belsőkre ráirányítani a figyelmet.

Sokszor, amikor megkérdezem a hallgatókat, miről szól a húsvét, akkor Krisztus kereszthalálát említik. Pedig az a húsvét előtti nagypéntek történése. A húsvét már az örvendezés, Krisztus feltámadásának ünnepe. Sokan gondolják azt, hogy a keresztyénség szemlesütős, borongós, önmarcangolós dolog, holott számomra a kereszténység épp az örvendezésről szól. Azért lett a szombat helyett vasárnap az ünnep, mert Krisztus feltámadására emlékezünk, és ez a központi ünnepünk. Krisztus feltámadt, és ezzel megadta a lehetőséget, hogy majd mi is feltámadhatunk. „